Kedden volt a bolognai utazás afterpartyja, egy kis aperitivo meg sör után viszonylag hamar hazajöttem, mert szerdán nem akartam zombi lenni. A hazaút elég vicces volt, a megállóban rámtalált egy meglehetősen illuminált, a sötétben kitűnő rejtőszínnel bíró alak, aki először 50 centet akart kérni. Aztán a villamoson már rám akart tukmálni egy rágót. Amikor visszaadtam neki, hogy nem kell, meg hasonlók, elcserélte egy mandarinra, az már nálam maradt, amíg ki nem dobtam. Szerencsémre elkezdett másokkal incselkedni, akik jobban tolerálták, majd a Largo Prenesténél rájött, hogy ő a Trasteverére akart menni... Aki nem akarja térképen megnézni, az érje be annyival, hogy marha nagy kerülőt tett a kis butus.
Nagy fegyvertény, hogy sikerült befejezni az egyik dialektológiás könyv kijegyzetelését. A végére már nagyon elegem volt belőle, mert az utolsó fejezetnek semmi köze nem volt ahhoz, amit a dialektológiáról képzeltem, de még ahhoz sem, amit Vignuzzi dialektológia néven tanít. De kész van, és ez a lényeg.
Ma délelőtt misén voltam. Odafelé, meg mise alatt szép idő volt, néztem is, hogy régen ragyogott így a Gesù. Hazafelé viszont elkapott egy futó zápor, de már a villamoson megszáradtam, nem volt vészes.
És hogy miért gaudeo? Egy hét múlva repülök haza az ünnepekre, már "vágom a centit". Fölfordítottam a harmadik gyertyát is (tűzvédelmi és "élni és élni hagyni" szempontok alapján nem pirózok a koszorúmmal), a negyediket már nem itt fogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése