Utolsó küldetés

Idei utolsó római napomon egy otthoni "megbízást" teljesítettem: Anya megkért, hogy gyűjtsek betlehemeket a városban. A "presepio"-k építésének itt nagy hagyományai vannak, de nem az egyszerű Mária-József-Kisjézus +1-2 pásztor konstrukciónak, hanem a kiterjedt, nagyobb területű diorámáknak.
Úgyhogy reggel a nyakamba vettem a várost, és igyekeztem fölfűzni minél több templomot az útvonalamra a Szent Péterig.
A házunk közelében is fölállítottak egy betlehemet, OSB lapból meg két (barna és kék) vödör olajfestékből készült. Szerintem minden esetlenségével együtt jó szándékot sejtet és belülre levelek vannak tapasztva a Jézuskának, szóval végül is egy aranyos darab.

Először a Santa Maria Maggiore-ba mentem, ahol (leszámítva a jászolereklyét) nem tették még ki a betlehemet. Az első telitalálat a Santa Prassede volt, majd időrendi sorrendben:

• Santa Maria di Loreto al Foro Traiano
• Santi Cosma e Damiano - 1700-ban készült, monumentális, nápolyi betlehem

Kb. 6 m széles lehet, és - bár kérnek offertát - nincs úgy kivilágítva, hogy jól fotózható legyen.

• San Giovanni della Pigna
• Santa Maria Sopra Minerva
• Sant'Ignazio
• Santa Maria ad Martyres (Pantheon)
• Sant'Eustachio
• Sant'Agnese in Agone
• Santa Maria in Vallicella

A Gesùval pórul jártam, ott sem készült még el a jászol. Végül eljutottam a Szent Péter térre, ahol csak egy takaró álványzat látszott, meg egy giga karácsonyfa. Ha már ott voltam, megírtam pár lapot a Vatikáni Postán, aztán hazajöttem.

A tér közepén, az obeliszk mellett áll, magasságban az obeliszk kb. 80%-a.

Az Írógép mellett elhaladva vettem észre, hogy az oldalán lévő ajtó nyitva van, egy ingyenes kiállítást lehetett megnézni olasz hadihajók és hadiléghajók zászlóiról. Nagyon nem merültem el nagyon bennük, viszont a kiállítóteremben tekinthető meg egy torpedónaszád és egy kétszemélyes torpedó is, azok elég izgalmasak voltak.

Találkoztam egy biciklis Mikulásfelvonulással és Pókemberrel is.

Szerencsére gyönyörű idő volt, ragyogott a nap, hetek óta először lehetett nyitott kabáttal, sapka nélkül jól ellenni. (Ehhez képest a mai doodle a tél első napját ünnepli...)

Többek közt emiatt nagyon jó érzés volt sétálni egyet, a templomokban szép klasszikus, az utcákon vidámabb karácsonyi zenék mentek. Az utolsó hét "televanahócipőm" hangulata után igazán jó búcsú volt ez. Még a végén visszajövök.

Alig több, mint három óra múlva indulok a reptérre, addig is üzenném a Wizzair-nek, hogy még nem késő:

Köszönöm minden Olvasómnak a figyelmet, mindig adott egy kis megerősítést látni a statisztikán, hogy követtek. Áldott ünnepeket!