Ma délelőtt megint paleográfiáztunk, aztán menzáni is közösen mentünk a kollégákkal, és Anna barátja is hozzánk csapódott. Egyébként ma szokatlanul jó disznósültet adtak, nagyon bejött.
És akkor, eljött az este, a meccs, mert azért vannak a Szent Péteren és a Colosseumon túl is kötelezők...
19:30-kor találkoztunk Adrival, Dórival, Kittivel és Andrissal az Ottaviano metrómegállónál, onnan busszal mentünk a Stadio Olimpicóhoz. Többszöri tüzetes vizsgálat után be is jutottunk a stadionba, ahol már javában állt a bál, éppen a kezdőcsapatok névsorait olvasták be. A Juventusszal kezdték, minden egyes nevet hangos füttykoncert kísért, majd a Roma nevei következtek, ahol a konferanszié csak a keresztneveket mondta be, a vezetékneveket a stadion egy emberként, teli tüdőből üvöltötte.
A stadion északi végében (Curva Nord) ültünk. A két oldalsó szélen vannak a legdrágább és viszonylag jobb helyek; a Curva Sud a bérletes, vad szurkolóké (~B közép); a Nord a kevésbé elvadult és eleresztett rajongóknak van, de azért itt is jó hangulat uralkodott. A hely tele volt, egyedül a Juve drukkerek és a mi részünk közt volt egy szélesebb, üres biztonsági sáv.
A meccs eseményeit nálam profibb szakemberek már biztosan megírták, úgyhogy nem fogom részletezni annyi elég, hogy egy második félidőben szerzett góllal 1:0-ra nyert a Roma. Amikor berúgták a gólt, mindenki egymás nyakába borult, hatalmas óváció; amikor az eredményjelzőre is kikerült, egyszerre kezdett el mindenki ugrálni, szinte rengett a föld is. Sajnos nem láttuk jól a gólt, mert ekkor már a Roma a déli kaput támadta.
A déli végeken folyamatosan gondoskodtak látnivalóról, több füstgránát, petárda is eldurrant, a gól után olyan szag volt, mint egy kiadós csillagszórózást követően.
A meccs lezárultával néhány szurkolói nótát még megvártunk, majd elfelé vettük az irányt. Egy jó darabig gyalogoltunk a Tiberis mentén, hogy kikerüljünk a tömegből, aztán mindenki ment a maga útján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése