A múlt hétvégére hazarepültem Bendi öcsém szalagavatójára. Több ismerőssel találkoztam, mint gondoltam volna, a fél cserkészcsapat ott volt az eseményen, meg sikerült beszélni régen látott tanárokkal is. Aztán elkísértem Bendit az afterra (bár onnan elfele nagyobb szüksége volt a kíséretre). A buli végén belapátoltunk egy hullarészeg gyereket egy kocsiba, közben picit lehánytak, egy élmény volt.
Vasárnap szokatlanul pontosan és gyorsan sikerült visszaérni Rómába, hétfőn már kezdtem is tanulni a mai kodikológia vizsgára. Tök gáz, hogy az egyetemi könyvtárban a raktárból kikért könyveket 15:30-kor vissza kell adni, alig van idő, hogy olvasson az ember. Otthon még háromig nyomtam a tanulást, a vizsga csak tízkor kezdődött, szóval még egy kicsit pihenni is volt időm.
Ezúttal "csak" 28-ast kaptam, de az otthoni fogalmak szerint ez is ötös, szóval nagyon örülök neki. Annak meg pláne, hogy a tanár szerint olaszból is sikerült fejlődnöm a félév folyamán. Egyébként rendesen megizzasztott, szinte minden órán érintett témába belekérdezett. Amikor a vörös tinták felsorolását kérte, közel voltam a halálhoz, de aztán megúsztam. Ezzel a vizsgák felén túl vagyok. A nagyobbik, de könnyebbik felén.
Most veszek egy pár mély levegőt, aztán alábukom a XX. századi irodalom és a középkori paleográfia mélységeibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése