Szombat délután meglátogattuk Caracalla termáit, a magyar csapatot Dórival és Andrissal képviseltük. Az egyetemről indulva eleredt az eső, de szerencsére, mire a látogatás kezdődött, el is állt. Ez egy óriási fürdőkomplexum a Colosseum és a Circus Maximus környékén, a megmaradt falak is lenyűgözik az embert már csak méretüknél fogva is.
Néhol a mozaikpadló is megmaradt, több részlet ki van állítva, egy helyen pedig még egy frízsor töredéke is megkönnyíti a fürdő eredeti állapotának elképzelését.
Vasárnap egész napos kirándulást szervezett az ESN Orvietoba, majd Assisibe. Elég korán kellett kelni, de nem érte meg, mert egy csomót vártunk a spanyolokra. Tipikus. A kimaradt alvást sikerült a buszon bepótolni Orvietoig. A város egy hegy tetejére épült, a busz a lábánál állt meg a nagysebességű vasút (TAV) töltése mellett, csak abban a pár percben, amit a buszok mellett töltöttünk, 2-3 Frecciarossa, Frecciargento és Italo húzott el felettünk-mellettünk őrült sebességgel. Miután a guidánk, Guido, ismertette röviden a várost, beszálltunk a siklóba, ami elég gyorsan fölvitt minket az óvárosba. A városfal mellől elképesztő kilátásban volt részünk, ekkor még az időjárással is szerencsénk volt, mert bár fújt a szél, ragyogóan sütött a Nap.
Innen a dómhoz sétáltunk, amit kívülről néztünk meg. Az egészen újkori mozaikok között még feltűntek a román és gótikus elemek, a kapu ívén és a falakon is sok aprólékos cosmata díszítés volt.
A dóm után maradt másfél óránk bejárni a várost, ezt önálló barangolással töltöttem. A város hosszában futó utakról szerte-szana sikátorok ágaztak le, nagyon izgalmas volt. Bár az épületek többségét az évszázadok során értelemszerűen renoválták, azért nagyon régies, békés hangulatot árasztottak. Oriveto egyik nagy nevezetessége a Puzzo di San Patrizio, egy kettős spirál formájú, földbe ásott kút, ezt viszont sajnos nem sikerült megnézni. Egyszer még vissza kell jönni benézni a dómba, meg lemenni a kútba. Bár összességében nagyon jó volt a szervezés (kényelmes busz, elég idő nézelődni, low cost), kicsit furcsa volt, hogy fölfelé állták a siklójegyet, de lefelé sorsára hagyták a népet a szervezők. Az árba nem kellett belehalni, a jegy pedig tökéletes szuvenír, de a logikát még nem találtam meg a döntésben.
Assisiben sűrű felhők és eső fogadott minket, úgy tűnik, hogy Itáliába is megjött az ősz. Miután mérséklődött a zuhé, ittunk egy kávét, majd a S.Francesco templomhoz indultunk. A basilica inferioreban (majd lesz superiore is, mert egy templom úgy tűnik nem volt elég a népnek :-) éppen kiscserkészeknek miséztek. Volt egy középkori Szt. Márton kápolna (Simone Martini freskóival), egy modern Mária kápolna, a pincében pedig Szt. Ferenc sírját is láttuk. [Tekintettel a mai sűrű napomra a bakancslista "Szt. Márton templom felkeresése a névnapomon" menüpontját az ünnep vigíliáján teljesítettem, szerintem jobban is jártam, mint a S.Martino ai Montival.] A felső bazilikában megcsodáltuk a Giotto féle Szt. Ferenc ciklust. Ezután a város felé vettük az irányt. Elképesztő volt, hogy szinte az összes ház még mindig a középkori formájában van meg, kis kő, nagy kő egymás hátán, néhol egy-két szobortöredék beépítve, csúcsíves ablakok, kapuk. Jártunk a Santa Chiara templomban is, ami inkább hirdeti a ferences egyszerűséget, mint a S.Francesco, az altemplomában pedig ott van Klára sírja, valamint a két rendalapító néhány ruhadarabja és ereklyéje.
Összességében egy nagyon szép és tartalmas hétvégét tudhatok a hátam mögött, jó volt valóban új dolgokat megismerni, meg kimozdulni egy kicsit a lassan szokásossá váló környezetből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése