Ma nagy nap volt, bár nem indult túl szépen, mert a hétvégi bulik után meglehetősen bágyatagon sikerült végighallgatni az első órámat. A további kornyadozást elkerülendő beújítottam egy kávét, ami be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet, elég energiát adott délutánig.
Akkor viszont már lett más motiváció, kodikológia órán tovább haladtunk a pergamenek eredetének (mármint, hogy milyen állatból készült) megállapításával. A múlt alkalommal egy elég szubjektív, vizuális vizsgálatot próbáltunk ki, ma viszont belecsobbantunk a mély vízbe, pontosabban a "biomolecular codicology"-ba. Ettől teljesen felpörögtem.
A yorki egyetemen kitalálták, hogy ha egy kicsit radírozunk a pergamenen (értelemszerűen valami üres részen), akkor a radírmorzsát tömegspektrométerrel vizsgálva meg lehet állapítani a hártya eredeti tulajdonosának fajtáját. Mi csak mintákat vettünk, mert azért ilyen készüléke nincs a paleográfiai labornak. Gumikesztyűben, alkoholban pucolt, szintetikus szálú ecsettel dolgoztunk, az egész egy Dr. Csont epizódra emlékeztetett. Kíváncsi leszek, hogy sikerült-e elegendő mintát kitermelni, és hogy egyáltalán visszaér-e az eredmény, amíg itt leszek; nagyon remélem, hogy igen.
Este Lorenzo elrángatott a tandemre (nyelvi csereprogram), ahol egy kiadós vacsi után igyekeztünk a nyelvi készségeinket fejleszteni activity és tabu jellegű játékokkal. Ott volt az egyik cineforumos ismerős is, meg sikerült néhány új embert is megismerni. Összességében nem bántam meg, sőt, de azért elég nehéz volt elindulni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése