A cím egy kis költői túlzást tartalmaz, mert 11-kor találkoztunk Adrival, Dórival és Balázzsal (második féléves erasmusos) a Termininél, és mire a busz elindult, meg átért a Tiberisen, bőven volt már dél. De ebéd előtt voltunk, szóval délelőtt.
A cél a Villa Farnesina volt (a lányok beharangozása szerint csurig Raffaelloval). A buszmegállóból még kellett egy kicsit gyalogolni. A múzeum honlapján található leírás alapján, meg egy kicsit improvizálva, de alapjában véve sikerrel eljutottunk a Via della Lungarára, ahol a Farnesina van. Vele szemben meg a Palazzo Corsini. (Az gondolom csak az olasz életérzés kifejezése, hogy a Corsini a 10-es, a Farnesina a 230-as házszámot viseli. Tényleg konkrétan szemben vannak egymással.) Na most mindkét épület előtt állt egy-egy tábla, miszerint Villa Farnesina, meg rajta egy Raffaello kép fotója, csak az igazi Farnesina kapujára rá van írva, hogy Accademia dei Lincei. Mondom a népnek, balra át, kizárásos alapon oda megyünk, ahova nincs Lincei írva. A jegypénztárnál a vásárlás után (elsőre örültem, hogy a honlapon megjelölt árnál 50 centtel olcsóbb a jegy) kezdett gyanús lenni, hogy nem ide készültünk. Kicsit begyulladtam, mert ez azért már mégis nagy lúzerségre és tájékozódási képtelenségre vall (pláne egy cserkésztől). Szerencsére rajtam kívül csak Adrinak kellett jegyet vennie (Dóri idegenvezető, Balázs építészhallgató, így ők ingyen mehettek be), és azt is leírta a múltkori sörmeghívásomból, szóval nem lett feszültség a tévedésből. (Sőt, a látogatások végén, a helyszínt alaposabban felmérve ők is elismerték, hogy elég szemét - pontosabban üzleti szempontból rafinált - módon vannak kitéve a táblák.)
A galériában főleg XVI-XVII. századi festmények voltak, igazából egy Caravaggio (a kilencedik, amit eredetiben látok itt Rómában) Keresztelő Szt. János vitte a prímet, meg volt még egy Rubens arckép is.
A viszonylag rövid kiállításon végigérve azért még átmentünk a Villa Farnesinába is, ha már ez volt az úticél. Ennek sem óriási a látogatható része, és mint kiderült, csak egy igazi Raffaello van - de az kétségkívül nagyon szép. A loggiát elvileg a tanítványaival dekorálták, a Galateához képest azért látszik is a minőségi különbség. Az emeleti nagyterem is érdekes volt, mind a négy falra Baldassare Peruzzi pingált perspektívikus oszlopokat meg városképeket, egészen meggyőző. Az viszont tök durva volt, hogy helyenként össze voltak karcolva-firkálva a falak.
Utána - stílszerűen a Piazza Farnesen átvágva - elmentünk a menzára megebédelni. Péntek lévén megint volt tenger gyümölcseis tészta.
Este ESN buli!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése