Utolsó hét 1.

ATAC vonaljegy: 1,5 Euró. Havibérlet: 35 Euró. Az érzés, amikor kigyullad alattad a villamos: PRÁJSZLESSZ!

Hétfőn nem sok minden történt velem, voltam menzázni. Este kikísértem Ágnest a reptérre, beszélgettünk még egy nagyot egy kávé mellet.
Kedden az Erasmus irodában voltam, kikértem az igazolást az elvégzett tárgyaimról (Transcript of records) meg a kint töltött időről. Utána beadtam egy könyvet a nemzeti könyvtárba (mondjuk több könyvet vittem be, mint amennyit kihoztam).
Szerdán a Vatikáni Múzeumokba mentem. Negyedik alkalommal látogattam meg, de most sikerült először eljutni a pápamobilok kiállítására. Itt áll egy vitrin is, tele az argentin és olasz válogatott által a pápának küldött ajándékokkal.

A Fiat, amiben II. János Pált meglőtték

A pápának küldött bogár az utolsó, mexikói gyártósorról - Három film is az eszembe jut róla:
"kedvenc színe a babakék" (Blöff)
"De ez, ez a fehhérgummi, kiabál: Ide nézz, itt vagyok, kell imád!" (Verdák)
és persze Herbie

Ismétlés jelleggel végignéztem a Pinacotecát (legalább több Raffaellót is láttam, nem csak a Villa Farnesina egyetlenét).

Meg persze egy Leonardo is kell a gyűjteménybe

Végignéztem még az antik szobrokat, tábla- és sírkőtöredékeket. A Palazzo Altemps, Massimo és a Diocletianus Thermák után már azt hittem, nincs több kő Rómában. Thorin elmémesedett, Hobbit filmbeli mondását idézve: I've never been so wrong! A kortárs művészeti tárlaton gyakorlatilag rohamtempóban vágtam át, de a Raffaello Stanzákat behatóan áttanulmányoztam.

HKT - Dante, Homérosz, Vergilius

A Sixtusi kápolna mennyezetének középső sávját már sikerült fejből "felmondani", és Szt. Bernát lenyúzott bőréről is ismerősen kacsintott Michelangelo. A kodikológia kurzus után már egészen más szemmel néztem a Papíruszok termének kincseire is, és jó volt látni élőben egy római viasztábla rekonstrukcióját meg persze a stilusokat és egyéb antik íróeszközöket.
Este kimentem a Terminihez elbúcsúzni Vikitől, Dóritól és Adritól. Már csak én vagyok itt az "őszi kollekcióból". Fura. A búcsú elég összecsapottra sikeredett, mert a buszuk késve érkezett, viszont rohamtempóban indult, az utaskísérő gyakorlatilag úgy rángatta ki a lányokat a lovagjaik karjaiból.
Utána menzázni meg fagyizni mentünk volna Ahmeddel, de lemondta. Úgyhogy végül magamban jártam le a vacsorát a Gianicolón. Bár a szemüvegemet otthon felejtettem, ami sokat rontott a kilátásaimon, de azért így is nagy érzés volt még egyszer végigtekinteni önként vállalt száműzetésem színhelyén. Meg Türr István csirkecomb méretű bajszát meg kell rángatni, bármi történjék is.
Hazafelé az 5-ös villamos csuklója egyszer csak mocskosul füstölni kezdett, sőt még szikrák is pattogtak onnan, ahonnan a füst jött. Jó büdös volt, az a frankón égett műanyagszag. A vezető megállt, aztán még elmentünk lehúzott ablakokkal a Porta Maggioréig, ahol leszállította a népet, majd bedöcögött a remízbe.