Péntek este csatlakoztunk az ESN Spring Break partihoz a Bohéme nevű helyen, előtte Dórinál melegítettünk. Előkerült egy nagy rakás második féléves erasmusos, ilyen fura, előttünk az utódaink érzés szállt meg. A buliban semmi említésre méltó nem történt, hajnali három tájt betettek néhány hallgatható, kicsit retró számot. Utána ettünk egy kebabot, a töröknél nagyon durva hangulat volt: ahogy támasztom a pultot, egyszer csak elszáll mellettem egy kulcscsomó, majd rövidesen egy pénztárca. A kulcs a tetejében a konyhaszekrény alatt landolt, nem volt egyszerű kör, mire a személyzet előkaparta. Ezután a lányok sörzuhanyt vettek, valaki leejtett egy bontatlan sörösüveget, a kupak elrepült, meg szerteszét fröcskölt a drága nedű. Nem tudom, hogy a kupak vagy csak egy erősebb sörsugár volt az oka, de egy fájdalomtól összegörnyedt gyerek nagyon dörgölte a szemét, valószínűleg betalált neki valami. Juventus ventus.
Szombat reggel fél hétre ágyba is kerültem, de fél tizenegy után már nem sikerült vízszintesben maradni, nem tudom hogyan, még Achmed is aludt. Kicsit összeszedtem magam, aztán bementem a menzára kajálni. Gyanúsan másnapos kaják voltak, a saláta elég csoffadt volt, és a húsok is ugyanolyanok volt, mint tegnap (narancsszószos csirke, bár a narancsot csak egy héjdarab jelezte, és sült hal). Utána Ágnessel az Anna tejbárt (pontosabban a magyar bejegyzéseket is rejthető vendégkönyvét) akartuk felderíteni, de kicsit elszerveztünk egymás mellett, mert még otthon volt, amikor én már a menzán végeztem. Végül a Termininél vártam be, ahol egy könyvesboltban ütöttem el az időt. (Találtam egy zseniális - csak sajnos angol nyelvű - római légiós kézikönyvet.)
A tejbárt némi kerülőút árán sikerült lokalizálni, de zárva volt. Így továbbálltunk a San Giovanni e Paolo templomhoz, ahol a magyar akadémia kulturális referense szervezett egy visita guidatát a templom alatt feltárt antik házakban (Case Romane in Celio). Szép nagy csoportnyi magyar jött össze, 46 ember, 0-99 évesek. A falakat több helyen III-IV. századi, főleg groteszk stílusú freskók borították: géniuszok, madarak, néhol csak sima márványutánzat. A keresztény vonal egy többféle módon értelmezhető mennyezetképen és egy keresztre feszítés + köpenyre sorsvetés jeleneten volt tetten érhető. Ez utóbbiak érdekessége, hogy Jézus a kereszten is kék köntöst hord (illetve egy ilyenre vetnek sorsot a katonák), ami a palesztín és/vagy szír szerzetesek viselete, tehát valószínűleg ők festették. Itt a lakókörnyezetem részleteibe beavatott magyarok feltűnően elkezdtek vigyorogni. A feltárt termek után még egy múzeumnak berendezett helységben is körülnéztünk, ahol amforákat, a San Giovanni e Paolo román harangtornyának eredeti kerámiaelemeit és egyéb az ásatásokon előkerült tárgyakat állítottak ki. A fényképek a gyenge fényviszonyok miatt nem sikerültek jól sajnos, valamint a túra felénél meghalt a fényképezőgépem.)
A látogatás után elmentünk a Palmába fagyizni, Kazi Dórit is sikerült meggyőzni, hogy mégis csak ez a legjobb fagyizó Rómában. Fekete erdő és ananász fagyit ettem, az utóbbi is jó volt, de a fekete erdő büntetett. Innen egy Despar bevásárlás után a magyar akadémia felé vettük az irányt. Közben újra benéztünk a tejbárba, ezúttal nyitva volt, de a keresett vendégkönyvet a tulajdonos néni unokája elvitte. Shit happens. Ezután benéztünk a Morzsa kocsmába, ami egy "ha jöttök, lesztek; ha hoztok, esztek-isztok" jellegű találkozási lehetőség a római magyar ajkú populációnak az akadémia klubhelyiségében. Remek téma volt napirenden: a zsebtolvajlások. Balázst, aki most kezdi az erasmust, eléggé felzaklatta a téma - főleg, hogy tavasszal még jobban beindul a biznisz; de hogy őszinte legyek, hazafelé én is jobban odafigyeltem a zsebeimre meg a körülöttem állókra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése