Péntek óta elkezdtem intenzíven újrafeldolgozni az
irodalomtankönyvet, ezúttal az antológikus részt is elolvasva. Így szerencsére sikerült
egyes szerzőkkel egy kicsit összebarátkozni, közelebb kerülni a tananyaghoz. Ennek
ellenére újra meg újra feltör bennem egy barbár indulat, hogy megfogjam az
egeret (vagy bármit) és a falhoz (vagy bárhova máshova) odavágjam, már nagyon
elegem van a vizsgaidőszakból. Többek közt ezért is este már nagyon ki akartam
mozdulni, úgyhogy csatlakzotam a Valentin napi partira melegítő lányokhoz. Úgy
voltam vele, hogy adok egy esélyt a partinak is, csak aztán az egyik hölgyeményt
haza kellett fuvarozni, mert már a szórakozóhely előtt majdnem elaludt a...
fáradtságtól. Úgyhogy így ugrott a dizsi, de azért anélkül is kellemes este
volt.
Szombaton volt az MA jelentkezés határideje, egy Achmeddel
elköltött ebéd után bementem a campusra, hogy el tudjam intézni online a
jelentkezést (az albérletben már a második hete nem működik a hálózat). Miután
az otthoniaktól beszereztem minden hiányzó anyagot, egyszer elszúrtam a kártyás
fizetést (megszakítottam a tranzakciót, amit nem kellett volna, végül sikerült
átutalással kiegyenlíteni a számlát) és összedobtam egy közepesen ergya
motivációs levelet, már a kétoldali agyfallosz kerülgetett. Ehhez jött még,
hogy a Facoltà di Scienze Statistiche előterében ültem, mert a bölcsészkart már
bezárták, és fél percenként pislogtam fel, hogy innen is mikor dobnak ki... Ez
a két óra majdnem annyit kivett belőlem, mint bármelyik eddigi vizsgám. Hazafelé
facebookon az egyik magyar kolleginával „vak vezet világtalant” jelleggel még
egyszer ellenőriztük a procedúrát. Este még átszaladtam Ágneshez, valamit
kijavítani, de végül nem kellett már belepiszkálni. Legalábbis remélem, hogy
nem kellett volna. Kaptam tőle egy finom teát, az segített egy kicsit
lehiggadni. Este Dórihoz voltunk hivatalosak búcsúbuliba, ma reggel repült
tovább Krakkóba. Fogyunk.
Ma mise után átsétáltam a S.Maria sopra Minervához, hogy
végre megtaláljam a Bembo sírt. Sajnos éppen mise volt ott is, úgyhogy nem
lehetett a templom felénél előrébb menni, így buktam a küldetést. Telefonos
segítséggel (olasz wiki) kiderítettem, hogy a sír a főoltár mögött van, oda valószínűleg
nem tudnék bejutni amúgy sem, de annyi baj legyen. Egyébként véget ért az esős évszak, a héten szinte végig jó meleg és ragyogó napsütés volt. Ez már mediterráneum!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése