Vásárnap

Ma reggel magyar misére mentem, tegnap a vezetésen pont hallottam, hogy lesz, úgyhogy gondoltam kihasználom az alkalmat. A Farnese palota melletti utcában van egy kis temploma a bolognaiaknak (Santi Giovanni Evangelista e Petronio), ott celebrálta a misét egy fiatal pap, aki a Santa Croce egyetemen ösztöndíjas. Maga a mise nem volt extra: a magyar népénekeket az autentikus (elnyújtott, a ritmus nyomait is nélkülöző) stílusban adtuk elő, a gyerekek bőgtek. Azért a végén a Himnuszt meg a Boldogasszony anyánkat elénekelni egészen szívet melengető érzés volt. Volt egy rövid megemlékezés a bibliafordító bencés Békés Gellértről is. Ennek okán megjelent a Letta-kormány kongói származású, integrációért felelős miniszter asszonya is, akit anno Békés atya karolt fel és segített Rómában.

Utána találkoztunk egy követségi alkalmazottal, akit a Morzsa kocsmában ismertünk meg, és Dórival. Együtt elmentünk a Porta Portesére, amit többé-kevésbé sikerült is bejárni, mielőtt teljesen bezárt volna kettő körül. Túlsúlyban voltak a turkálók, a kínai bóvlielektronikát árulók asztalai és a szabadtéri antikváriumok, de azért volt egy "Best of communism" jellegű stand is, ahol vadászpilóta kezeslábastól kezdve a nálunk is rendszeresített, bab alakú alucsajkáig (10 euró) minden megtalálható volt. Katonai göncöket több helyen is árultak, a legjobban az 5 euróért vesztegetett terepszínű dzsekik döbbentettek meg, amikkel szemben normális esetben nincsenek komoly ellenérzéseim, na de hogy CORRECTIONS felirattal a hátán ki veszi meg... Viszont remek cserkészing-alapanyagokat is láttam 2 eurótól (otthon újat tízszer ennyiért lehet venni). A LEGO minifigura sorozatok csalódott gyűjtőinek is érdemes útba ejtenie a helyet, mert itt már átlátszó zacskóban lehet megszerezni a darabokat (persze alapos felárral). Jót röhögtem még a nyomtatópatront utántöltő injekciós tűn is.

Visszasétáltunk a S.Maria in Cosmedin magasságáig, ahol különváltunk. Hazatérés előtt még benéztem a San Giorgio in Velabróba, egy kedves, bejáratott helyemre, meg a Sant'Anastasiába, ami viszont egy kicsit jellegtelen barokk templom.

A hazafelé út is tanulságos volt, a villamos vezetőfülkéjében felfigyeltem egy fejjel lefelé fölragasztott felhívásra, hogy hogyan kell üzemképtelenné a járgányt a vezetőnek a fülke elhagyásakor. Sikerült róla kisütni a különböző villamostípusok neveit is. Ez alapján egy kis Wikipediás kutatás után kiderült, hogy az 5-14-19 vonalon legtöbbször közlekedő tragacsok közel 66 éve szolgálnak. Úgyhogy aki még egyszer a szovjet metrók korát szidja...