Először egy középkori filológia órára ültem be. Ugyanaz (prof.ssa Maria Accame) tartja, aki a hétfői bevezető jellegű kurzust, lehet, hogy inkább erre fogok bejárni, némileg komolyabbnak tűnik. Utána jött egy - várakozásaim szerint - paleográfia óra, ami végül kodikológia lett, de sebaj, örülök, hogy ez is a látóterembe került. Olyan facsimiléket adott körbe a tanár, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam tőlük, a későbbiekben pedig lehet, hogy eredeti kéziratokat is fog mutatni (a XII-XVI. századokból több száz eredetit birtokol az egyetemi könyvtár). Óra előtt összeismerkedtem a "padtársammal", Camillával, aki nagyon kedves, a végén magával vitt az MA-s dialektológia második felére is (összecsúszik a két tanegység, vannak páros és páratlan órakor kedződő kurzusok is, totális káosz van). Érdekes volt, mert olyan dolgokról beszélt Vignuzzi prof., amik már ismerősen csengtek (a San Clemente templom korai olasz nyelvemléke - filii delle pute = ibn sharmut), tehát könnyebb volt a kontextusban értelmezni. Azért inkább maradok a BA-s kurzusnál, még ha kicsit később is van (18-tól 19:30-ig, imádom). A professzor stílusa zseniális, biztosan tanulságos lesz az óra.
Ezt a sűrű délutánt követően elindultam Ágneshez, a 19-es megállójában találkoztam Petivel és Eszterrel, akik szintén hivatalosak voltak a buliba. Útközben még megálltunk bevásárolni, letettem az 1,10-es sört a pultra, azt mondja a paki (rendes szupermarket már nincs is nyitva 8-9 fele...): 2 euró. Mondtam neki, hogy egy tíz, erre rögtön vigyorgott, hogy rendben, annyi (előttem az eddigre 3 fősre duzzadt - Dóri a mögöttünk lévő villamossal utolért minket - magyar kontingensnek a fülem hallatára adta el 1,10-es áron, nem tudom, mi a frászt képzelt). A srác amúgy nagyon készségesen segítette elrakni Peti hátizsákjába a szerzeményeket, rém rossz arcú figura volt. Viszont itt véget is értek a megpróbáltatások, ezután már gyorsan odaértünk Ágnesékhez
Marica, a szobatársa már otthon várt minket, nagyon szimpatikus, élénk olasz lány. Később megjött Herica is, aki a tisztaság- és takarításmániáját kellő önkritikával dolgozza fel, így szintén nagyon jófejnek bizonyult. Persze akkor megemlítem még Giuseppét, Herica pasiját is, aki nem sok vizet zavart az este folyamán.
Sokat beszélgettünk, jó nyelvgyakorlásnak bizonyult. Marica szerint már adekvát módon tudom használni a daje és cazzo (indulat)szavakat. Már megérte kijönni!
A tortáról és ellátásról kivételesen az ünnepelt gondoskodott, egy brownieval melegítettünk be, majd jött egy francia csokitorta, nehéz szavakba önteni azt a gasztronómiai élményt, amit nyújtott (csokis piskóta, csokikrém, trüffelgolyó, csokichips, mogyorós grillázs).
Egyébként ma a menza sem volt kivetnivaló, másodikként tenger gyümölcseis salátát is választhattunk. Első fogásnak római túrós (na jó, ricottas) tészta volt, lényegében a paradicsomos tésztához kevertek némi túrót. Nem volt rossz, de a magam részéről maradok a pörcös csuszánál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése