Új hét, új kihívások. Az múlt heti punnyadás a hétvégén a tetőfokára hágott, és már én is ráuntam az otthon ücsörgésre. Így hát - megismerve első körön a többi magyar erasmusost, később pedig remélem, hogy a külföldieket is - belecsapunk a dolce vitába.
Tegnap este volt az első komolyabb magyar összejövetel, 6 honfitársammal borozgattunk, ismerkedtünk az egyikük albérletében, nagyon kellemes volt. Van egy idióta alsó szomszédjuk, aki minden kis hangra (széktologatás stb.) elkezd balhézni, de tegnap neki is jobb napja volt, csak egyszer ordibált föl, nem rontotta el a bulit.
A délután folyamán egyébként Ágnessel kiváltottuk az ESN (Erasmus Student Network) kártyát, amivel részt vehetünk az általuk szervezett programokon. Az első ilyen egy koktélparti (lesz sör is!) lesz ma este, az Erasmus Welcome Day lezárásaként. A második holnap este egy vacsora+buli kombó. Kíváncsi leszek ezekre, majd érkezik a beszámoló.
Ha már említettem a Welcome Day-t, az ma délelőtt zajlott le. Klasszikus nyitórendezvény, főrangok unalmas beszédeivel egy nagy teremben, az Aula Magnaban. (Sajnos nem sikerült róla jó képet csinálni, de az biztos, hogy az ízlés, a báj és a kecs pont olyan arányban tűnik fel a belsőépítészeti jegyekben, mint az épület már részletezett külső részén.) Hiphiphurrá. Hogy is épül föl egy ilyen beszéd?
- Buongiorno...
- Benvenuti...
- Kevés az időnk...
- A Sapienza egy nagyon-nagyon nagy egyetem... / Nagyon-nagyon sokan vagytok...
- Személyes fél mondat.
Ezt ismételték 1,5-2 órán keresztül. Az ESN bemutatkozása kicsit feldobta a rendezvényt, hoztak videókat, felhívták a figyelmet a bennük rejlő lehetőségekre, programjaikra, utazásaikra. Ezek megdobogtatták a hallgatóság szívét, de a hangulatot gyorsan lehűtötte a külkapcsolati főmufti benyögése: play hard, work hard!
Kaptunk egy ív Sapienzas matricát, egy Sapienzas tornazsákot és egy Sapienzas vászonszatyrot. Nagyon megy a marketing. Hogy valamit tehessünk is bele, kaptunk még tanulmányi tájékoztatókat meg egy naptárat is (Persze ez is Sapienzas!). Délben, miután végighallgattam a tandem nyelvtanulási program előnyeit olaszul, spanyolul, franciául, németül és félig portugálul, rájöttem, hogy az egésznek tényleg nincs semmi értelme, úgyhogy leléptem a menzára néhány magyarral egyetemben. Bőségesen kárpótolt az ebéd a korai kelésért és az elvesztegetett délelőttért. A könnyek már akkor a szemembe szöktek, amikor megláttam a csokiszósszal nyakon öntött banánokat az édességpultban; de amikor rájöttem, hogy az italautomata chinottot is tud adni... (A kóla és az Unikum ízének ötvözete, olasz alkoholmentes üdítő, a kedvencem.)
Az az érzésem, hogy jól megleszek itt.
Az időjárás kezd egy kicsit szeszélyessé válni, már nincs olyan mediterrán hőség, és az eső is egyre többször esik. Általában már korán elkezd csöpörögni, szitálni, aztán jön egy nagyon durva zuhé, és végül még egy rövidebb levezető rész. Persze a legjobb, amikor csöpörög az eső, de közben hét ágra süt a Nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése