Fölérve a hegytetőre az "Olasz országismeret 1" tárgyból már ismeretlen-ismerős templomot láttam meg, élőben még lenyűgözőbb volt. (A kép nem az enyém, de mi is így láttuk.)
Túl sok városnézés nem volt, gyorsan betereltek minket a Fraschetteria Bianchiba. Itt elég hamar előkerültek a borospalackok, így rövid időn belül a szervezők és a spanyolok dévajkodásától zengett a helyiség. Nagyon tudnak élni.
Egyébként nagyon jó borokat kaptunk, a címke tanúsága szerint a vendéglátóhely saját asztali borait, vörös és fehér frizzantekat, szolgáltak fel. Előételként szalámit, sajtot, prosciutto crudot és valami hideg sültet kínáltak házi kenyérrel. Főfogásként tésztát adtak, én carbonarat választottam, nem is bántam meg. Érdekes volt összehasonlítani a menzai kiadással, azért itt lényegesen több húst tettek rá.
Az asztalnál összekerültünk egy görög erasmusos lánnyal, egy ESN kisfőnökkel és a spanyol barátnőjével, aki a saját Erasmusa óta jár ide rendszeresen. A tivornyázás zajától eltekintve egész jól elbeszélgettünk velük.
Végül egy órára értünk vissza a Piazza Veneziara.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése