Munkás ünnep

A magunk módján és lehetőségei szerint mi is megemlékeztünk a forradalomról. 23-a vigíliáján elmentünk az Akadémiára és meghallgattuk a Kaláka együttes koncertjét, amit egy kortárs költő tolmácsolása és művészi megnyilvánulásai színesítettek. A performance-ok nekem elég furának tűntek, azt jóval viccesebbnek találtam, amikor az egyik Nemes Nagy Ágnes feldolgozást fordította:

Gryllus Vilmos: Ez itt a Nap, ez itt a dél.
Költőnk: Questo e' il Sole, questo e' l'inverno.
(Ha nem is tudsz olaszul, elég ha az inverno-t megkeresed szótárban.)

És ezzel már félig le is lőttem a poént, hogy bár egy Faludy féle '56-os vers volt az este felütése, de a komolyabb (Ady, Kosztolányi, Weöres, Kányádi) verseket követően eljutottunk Bőrönd Ödönhöz, a vastapsot pedig Jonatán, a kapitány köszönte meg. Az este végére a helyi magyar diaszpóra ifjabb tagjai már szabályosan tomboltak a színpad előtt. A fentebb említett, felelgetős, Nemes Nagy nótára pedig az egész terem együtt énekelte a válaszokat. Nagyon hangulatos volt.

Az elején Molnár igazgató úr szólt pár szót. Beszédében megemlítette, hogy az olaszoknak a magyarokról a foci, a zene és '56 ugrik be. Ha engem kérdeznének, a kortárs generáció válaszai alapján Cicciolinával és kolléganőivel kellene kezdenem, de szívesebben maradnék az előző hármasnál. A koncert után egyébként sikerült pár szót váltani a volt olasztanárnőmmel, aki az igazgató felesége, és behívott a VIP fogadásra is egy pezsgő erejéig. Huaaa.
Tovább nem is maradtam volna, mert addigra a többiek már átmentek a Cuccagnaba. Szerencsére még időben utolértem őket, a sor se volt nagy, úgyhogy kaparó torkomat sikerült egy igazi 3 az 1-ben mojitoval kezelnem: jég - bacilusok hidegre téve, alkohol - fertőtlenítés, menta - az van a gyógyteában is.
Bár már éjfélkor hazafelé vettük az irányt, körülbelül 3-ra sikerült ágyba kerülni, az éjszakai járatok nem járnak sűrűn.
Így aznap (szerda) reggel elég nehezen vettem rá magam, hogy bemásszak egy nyelvészeti órára. De sikerült. Huaaa2. (Mondjuk ennyi volt az ünnep munkás része.)
Az órát követő és az ebédet megelőző időt könyvvadászattal töltöttem, de sajnos nem találtam sehol a kötelező irodalomban előirt munkákat. Voltam az egyetemi jegyzetboltokban, egy Feltrinelliben meg az ibs.it-ben is, sőt a Termini közelében levő könyvbazárt is végigjártam, de nem sikerült semmit találni. Daje!
A menzán találkoztam Ahmaddal, aztán hazamentem, hogy pótoljam egy kicsit a kimaradt pihenést.
Este megint volt cineforum, de most felkészültem, vittem két pulóvert, nem is ártott. Megismertünk egy finn srácot, egy lengyel lányt, meg újabb néhány németet (jó sokan vannak, és majdnem az összes félig olasz). A film ezúttal a modern olasz romkomok egyike volt. Il ciclone a címe, '96-ban elvileg hatalmas siker volt. Nem egy Fellini, de a maga nemében nézhető, és jó toszkán hangulatok és csinos színésznők vannak benne. Rémes, hogy így van, de tetszett. Előtte felszolgáltak egy aperitivot, ami pizzából, tésztasalátából és bruschettaból állt.

Ma délelőtt bevettem magam a Monteverdi könyvtárba, és elkezdtem a szakdolgozatom témáját adó oklevelek feldolgozását. Ludovico il Moro és Aragóniai Rice-Rice-Beatrice 90%-ban udvariassági formulákból álló leveleiből ötöt már el is olvastam. Délután benéztem az egyetem egy másik könyvtárába is, kb. azzal a lendülettel jöttem ki. Későn (4 után...) mentem, úgyhogy nem volt felügyelő, így viszont kb. az összes könyv lelakatolt szekrényekben volt, hát mi ez??? Librum et circenses! Na.
Azt hiszem, hogy maradok a Monteverdinél, meg holnap földerítem a Biblioteca Nazionale Centrale di Roma-t, már csak a plasztik olvasójegy miatt is megéri. Meg nincs wifi, úgyhogy koncentrálni is jobban lehet.