Záróbuli

Fizetett politikai hirdetés

Tegnap volt az ESN Welcome Week zárórendezvénye, egy fergetegesnek ígérkező buli a Piper Clubban. Kezdés éjfélkor, italárak az egekben (5E / 2 dl), hát ismét alapoztunk a magyarokkal. Az este nagyon kellemesen indult, hála a jó társaságnak és a bejcgyertyánosi kerítésszaggatónak. Beszélgettünk, zenét hallgattunk, adtunk az érzésnek. Amúgy egyre több magyart találunk, megállapítottuk, hogy a magyar népességhez viszonyítva már ppm-ben mérhetőek vagyunk.
Éjfél körül szedtük össze magunkat, és átmentünk a parti helyszínére. A buszt elég pánikszerűen hagytuk el - ismét köszönjük az ATAC-nak (BKK olaszul) a remek utastájékoztató rendszert! -, majdnem túlmentünk a megfelelő megállón. A népet követve a Piazza Buenos Airesen egy jókora rakás Erasmusost találtunk, a Piper viszont még üres volt. Megkérdeztem egy lányt, hogy ez most mégis mi, a felvilágosítás után még nagy meglepetésemre a kezembe nyomott egy kupica sambucat. Valahol itt ért az este a csúcsára. Végül bementünk a Piperbe, lassan beindult a buli, táncoltunk durván 3-ig, akkorra már elfogyott az energia meg a mámor. Bömbölt a zene, a rámenős fiúk rárepültek a bevállalós lányokra, a mazsolák meg... A tanulság újból:

Ha már az ember szírekkel lakik, tanuljon valamit tőlük.