Ügyintézés

Egy kellemes, tíz órás kelés után összeszedtem magam és felkerekedtem az egyetem felé. Amolyan ügyes, kisiskolás ösztönnel gondosan túlmentem rajta a 19-es villamossal - kb. 10 megállónyit -, éppen hogy odaértem az Erasmus irodába a zárás előtt.
Az egyetem jó nagy és jó kopott. Stilisztikailag a panelromantika és a Mussolini-barokk határán egyensúlyoz. A légkört a homlokzatokon futó, betonból kiöntött latin sententiák varázsolják igazán kellemessé. A különleges hangulatot csak tovább fokozzák a környéken parkoló halottaskocsik (ha az ember leszáll a villamosról, balra van az egyetem, jobbra a veranoi temető). De az olasz napsütésben még ezt is hajlamos elnézni az ember.
Mint mondottam volt, odaértem az Erasmus irodába, rendesek voltak, mert az egész sort beengedték még a nyitvatartási idő után is, nem küldték haza a végét. A várakozás alatt váltottunk pár szót egy spanyol művészettörténésszel is. Az ügyintézés viszonylag gyors volt, kaptam egy Erasmus igazolványt, kérvényeztem adószámot, végül pedig megadták a tutorom kontaktját. Kell majd futnom még egy kört, de ettől függetlenül már a Jóisten se ment meg az egyetemre járástól.
Mire ezzel végeztem, már elfogyott a reggeli keksz+tej kombó, úgyhogy hazafelé vettem az irányt és összedobtam egy zseniális pestos tésztát a la Despar.
Délután három körből sikerült beszerezni egy olasz mobilt. Gondosan megnéztem, hogy hol vannak mobilboltok a környéken, ki is választottam egyet.
1. menet: Lemegyek, meglátom, hogy egy bár, ahol lehet feltöltőkártyát venni, más nincs. Hazamegyek. Agyfallosz-Kovi 1:0.
2. menet: Újabb mobilboltot nézek ki, ez kicsit messzebb van, de hát időm, mint a tenger. Elmegyek, bemegyek. Kérik az adószámomat. Nincs. Jó, akkor jó lesz az útlevél is. Otthon van. Uhrrr. Hazamegyek. Agyfallosz-Kovi 2:0
3. menet: Otthon útlevél föl, kártyafüggetlen (Nokia 6230, a család ősi kincse) mobil föl, lépcső le, vágta a boltba. Nagy nehezen leverekszem a csajjal, hogy mik a feltételek, csináljuk. Fél óra ügyintézés után. "A mobilod UMTS?" "Dafuq!?" "Milyen mobilod van?" Előhúzom, érzem a kezemben a kellemesen lötyögő hátlapot, amin az idő és a lakáskulcs már mély nyomokat hagyott. A csaj arckifejezését elég nehéz lenne leírni, talán a (le)sajnálat, a megdöbbenés és az ismeretlentől való félelem keveréke tükröződött az ábrázatán. Mondanom sem kell, az UMTS technológia - bármi legyen is ez - még kósza gondolat se volt, amikor a 6230-as született. Úgyhogy szerezni kellett egy új készüléket is, ráböktem a legolcsóbbra. Ekkor jutottunk el oda, hogy akkor útlevél. Adom, fénymásolja, fél óra és két eladólány kompetenciája kellett hozzá, hogy sikerüljön bevinni a rendszerbe az adataim, de megcsináltuk, a végén elégedetten távoztam az első okos telefonommal (Momodesign MD Smart, ZTE gyártmány). Remélem a következő öt hónapot kibírja. Egyúttal elkönyveltem, hogy mostantól a Google nagy testvér már engem is követ. Agyfallosz:Kovi 2:1, Kovi kiütéssel győz.
Amikor hazaértem, Ahmad, a szír szobatársam, végzett a főzéssel, és Lorenzoval együtt meghívott minket egy kis echte szír kajára. Valami paradicsomos-hagymás-marhahúsos ragut csinált rizzsel, igazán finom volt. Cserébe fölajánlottam, hogy elmosogatok, nagy nehezen el is fogadták. Utána főzött egy teát is, amellett még kitárgyaltuk egymást meg a szír politikai helyzetet. Nem tűnik valami jó bulinak. Végül, bimbózó barátságunk betetőzendő, bejelöltük egymást facebookon.
Jó lenne főzni nekik valami magyarosat, csak ugye rendes magyar kajához kell disznó meg alkohol. A szírek meg - legalábbis Ahmad - épp ezt a két dolgot nem eszik, de majd kitalálok valamit. Receptötletek jöhetnek kommentbe!
Egy szó mint száz, mozgalmas nap volt.